egy ötszáz éves joganyag, amely a török és a Habsburg elnyomás után, egyre kevesebb jelentőséggel bírva a szovjet megszállási időszak alatt szinte teljesen kiveszett a köztudatból.

Az ötszáz évvel ezelőtti joganyag királyi szentesítés miatt nem emelkedett törvényi rangra, de szokásjogként fennmaradt évszázadokon át bizonyos mértékben. Érvényes és hatályos jognak számított a törvény alatti szinten. Születésének körülményei ( a rákosi végzést követően) bizonyos mértékben magyarázatot ad a királyi szentesítés elmaradására.

Ötszáz évvel ezelőtt a feudális viszonyok és a katolikus vallás hegemóniája jellemezte Magyarországot és ezektől a jellemzőktől nem lehet elvonatkoztatni a tanulmányozása során.

Nem kevés történelmi tényre vonatkozó utalást tartalmaz a jogszabály szövege.

A feudális viszonyok felszámolódása Európában a jogegyenlőséget, a vallásfelekezetek egyenlőségét, a nők és férfiak jogegyenlőségét stb. teremtette meg az idők folyamán.

Ma már a keresztény vallások közül a katolikushoz hasonló jelentőséggel rendelkezik a református és az evangélikus vallás is Magyarországon.

Számos változáshoz a Tripartitum történelmi okoból nem lett hozzáigazítva.

Werbőczy István: Én ugyanis Cyprián dicsőült vértanúnak mondásában gyönyörködöm.

"A király igazsága (úgymond) a népek békéje, a haza védelme, a köznép erőssége; a nemzet oltalma, a lankadók ápolója, az emberek öröme, a levegő mérséklése, a tenger csendessége, a föld termékenysége, a szegények vígasztalója, a fiak öröksége és önmaguknak a jövendő boldogság reménye."

A Szent Korona keresztje és az apostolok, köztük Szent Pál a keresztény hitet jelképezik

A magyar uralkodó megválasztása

AZ ORSZÁG JOGAINAK ÉS SZOKÁSAINAK ELSŐ RÉSZÉRŐL

KÜLÖNÖSEN ÉS ELŐSZÖR

3. CZIM

6.§ Miután pedig a magyarok a szent lélek kegyelmének ihletéből, szent királyunk közremunkálása által az igazságnak felismeréséhez és a katholikus hitnek vallásához jutottak és ŐT ÖNKÉNT KIRÁLYUKKÁ VÁLASZTOTTÁK és meg is koronázták: a nemesítésnek s következésképen a nemeseket ékesítő és a NEM NEMESEKTŐL MEGKÜLÖNBÖZTETŐ birtok adományozásának jogát s teljes hatalmát az uralkodással és országgal együtt a község a maga akaratából, az ország szent koronájának joghatósága alá helyezte és következésképen fejedelmünkre és királyunkra ruházta; ettőlfogva Ő tőle ered minden nemesítés és e két dolog mintegy a viszonos átruházásnál és a kölcsönösségnél fogva, annyira szorosan függ egymástól mindenha, hogy egyiket a másiktól külön választani és elszakítani nem lehet s egyik a másik nélkül nem történhetik.

7. § Mert a fejedelmet is csak nemesek választják, és a nemeseket is csak a fejedelem teszi azokká, s ékesíti nemesi méltósággal.

1. Kiolvasható a jogszabályból a magyar uralkodó megválasztásánál az ÖNKÉNTESSÉG.

2. Jól látszik a nemesség és nem nemesség megkülönböztetése a feudális korban, mint a katolikus vallásfelekezethez való tartozás is.

Nemesség

3. CZIM

Nemességünk eredetéről és arról, hogy az uralkodást miképp ruházták át fejedelmünkre

Ámbár nem történetírásra, hanem ezen ország saját szokásainak és jóváhagyott törvényeinek ismertetésére határoztam el magam, de mivel azt mondtam, hogy minden főpap, báró úr és nemes a mentességnek és szabadságnak egy és ugyanazon előjogával él és mivel különben is sokan kételkedni szoktak a felől, hogy a mi nemességünk, a melyből a báróság és minden egyéb főuraság származik, honnan ered, és hogy az ország valóságos nemesei alatt kiket kell értenünk? ugyanazért ennek a nemességnek eredetét és kezdetét szándékosan röviden megmagyarázni.

6.§ Miután pedig a magyarok a szent lélek kegyelmének ihletéből, szent királyunk közremunkálása által az igazságnak felismeréséhez és a katholikus hitnek vallásához jutottak és Őt önként királyukká választották és meg is koronázták: a nemesítésnek s következésképen a nemeseket ékesítő és a nem nemesektől megkülönböztető birtok adományozásának jogát s teljes hatalmát az uralkodással és országgal együtt a község a maga akaratából, az ország szent koronájának joghatósága alá helyezte és következésképen fejedelmünkre és királyunkra ruházta; ettőlfogva Ő tőle ered minden nemesítés és e két dolog mintegy a viszonos átruházásnál és a kölcsönösségnél fogva, annyira szorosan függ egymástól mindenha, hogy egyiket a másiktól külön választani és elszakítani nem lehet s egyik a másik nélkül nem történhetik.

7. § Mert a fejedelmet is csak nemesek választják, és a nemeseket is csak a fejedelem teszi azokká, s ékesíti nemesi méltósággal.

1. A nemeseket mentesség és szabadság illeti meg, ami feudális jellemző.

2. A nemesítés vagyis a nemesi címek adományozása a magyar uralkodó joga.

Katolikus vallás

AZ ORSZÁG JOGAINAK ÉS SZOKÁSAINAK ELSŐ RÉSZÉRŐL

KÜLÖNÖSEN ÉS ELŐSZÖR

11. CZIM

Másodszor a kereszténység felvétele okából: mivel a magyarok nem apostoli tanításra, vagyis apostolok szent beszédére, a kiknek fejedelmét a földön a pápa helyettesíti és személyesíti, tértek a katholikus vallásra, hanem saját királyuknak, tudniillik Szent István királynak, a kiről fentebb is megemlékeztem, intézkedése következtében. A ki legelőbb alapított ez országban püspökséget, apátságokat és prépostságokat; ugyanezen egyházak főpapi állásait és hivatalait, a pápa engedélyéből, egymaga adományozta, a kiknek akarta (csakhogy arra alkalmasoknak és a jámborság erényeivel ékeskedőknek). A mint az egyházban is szól róla az ünnepi ének: "Ez (tudniillik Szent István) miként Salamon, épít és ajándékokkal gazdagít templomokat, gyöngyökkel és koronákkal ékesít kereszteket és oltárokat". És tovább ekképen: "Ezeknek igazgatására főpapokká tudós, igazságos, hív és kipróbált férfiakat teszen a hívek megerősítésére. Ekként a nyert talentumot Istennek kétszeresen adván vissza, lép be a számára öröktől fogva készült királyi székébe".

3. § Ezt a szokást a magyarok közt Szent István első magyar király, dicsőséges fejedelmünk és Apostolunk atyjának Géza vezérnek koráig sértetlenül fentartották, a mely szokás a hunnok közül sokat örökös szolgaságra juttatott.

1. A katolikus vallásra térés nem hittérítés, hanem uralkodói intézkedés következménye volt Magyarországon.

2. Már Géza fejedelemnél megkezdődött a régebbi viszonyok felszámolása.

Hatályosság

Uralkodói kiváltságlevelek megtartása (hatályban való tartása)

MÁSODIK RÉSZ

NEMES MAGYARORSZÁG JOGAINAK ÉS SZOKÁSAINAK

MÁSODIK RÉSZÉRŐL ÁLTALÁBAN

14. CZIM

Királyaink közül kiknek kiváltságait tartjuk meg és kikéit nem?

Továbbá: miután a kiváltságokat és pecséteket már megmagyaráztam, szükséges azt is látnunk, hogy ez

ország királyai és fejedelmei közűl, kiknek kiváltságait tartjuk meg és a törvényszékeken kikéit kell visszavetnünk és minden erő és hatály nélkül valóknak tekintenünk.

1. § Mire nézve tudnunk kell, hogy Szent István és László királyoknak, továbbá első Andrásnak, Salamon király atyjának, nemkülönben első Bélának, Szent László király atyjának, és első Gézának, ugyanazon Szent László testvérének és Kálmánnak, az említett Géza fiának, a ki elsőbben váradi püspök volt, de királyi örökös nem létében, apostoli fölmentés mellett az ország kormányát átvette, a miért magyarul ma is Könyves Kálmánnak nevezik, - minden kiváltságleveleit megtartjuk.

2. § Továbbá: második István királynak, ugyanazon Kálmán fiának leveleit.

3. § És második Béla királynak, tudniillik az Álmos vezér fiának, a kit "Vak"-nak neveztek, leveleit.

4. § És szintén második Géza királynak, a második Géza fiának leveleit.

5. § Nemkülönben harmadik István királynak, a Vak Béla fiának leveleit.

6. § Azután harmadik Béla királynak, a második Géza fiának, tudniillik az említett harmadik István testvérének leveleit. És ez a Béla az, a ki a tolvajokat és rablókat üldözte és az országból kiirtotta.

7. § Végül Imre király leveleit, a ki harmadik Bélának volt a fia. És ez Imre, a ki a mint állítják, a váradi egyházat bizonyos javadalmakkal felékesítette és gazdagította.

8. § És ezt az Imrét ferditett néven némelyek máskép Henriknek is nevezték és írták: de nem a magyarok, hanem inkább a németek szokása szerint hivták annak.

1. A jogszabály szövegéből az is látszik, hogy Werbőczy István leírta, mely uralkodók kiváltságleveleit tekintik a továbbiakban is hatályosnak és így alkalmazhatónak.

Kormányzó

A jogszabály szövegében nem kevés rendelkezés vonatkozik a kormányzó személyére.

MÁSODIK RÉSZ

NEMES MAGYARORSZÁG JOGAINAK ÉS SZOKÁSAINAK

MÁSODIK RÉSZÉRŐL ÁLTALÁBAN

14. CZIM

36. § "Továbbá, hogy most pecsétet rendeljenek, melyben kereszt czímer legyen, mint Magyarország czímere és azt a pecsétet tartsák Buda városában, hogy a király megkoronázásáig a panaszlók ez alatt a pecsét alatt, a nekik szükséges leveleket és emlékeztetőket, kikaphassák és hogy az igazságszolgáltatás illő rendben folyjon." Ime ezekben világosan meg van írva, hogy azt a pecsétet csakis a biráskodás és igazságszolgáltatás végett rendelték és csinálták.

37. § A mondott pecsétről szóló czikkelynek ezt a végső záradékát pedig: "a király megkoronázásáig" nem úgy kell értenünk és magyaráznunk, mintha akkor, csakhamar valamely új királyt kellett volna megkoronázni, miután László nagyságos fejedelmet, a mondott néhai Albert király fiát azelőtt régen, tudniillik az Úr megtestesülésének ezernégyszáznegyvenedik évében koronázták meg, hanem a záradék alatt értenünk kell azt: hogy az ország szent koronájának joghatóságát és a királyi hatalom teljességét nemsokára egészen László király kezére akarják bizni és ruházni, a ki akkor még gyermek volta miatt nem uralkodhatott és nem kormányozhatott.

38. § Az említett Ulászló lengyel király halála után pedig Hunyadi Jánosnak Magyarország kormányzójává történt megválasztásáig Ujlaky Miklós, különben erdélyi vajda lett ennek az országnak kapitányává, a ki magát Magyarország helytartójának is czímeztette.

39. § Továbbá. Hunyadi János kormányzó úrnak, csakis az ő kormányzósága alatt, de nem előbb vagy utóbb kelt és harmiczkét jobbágytelekre, de nem többre terjedő adományait és adományleveleit meg kell tartanunk.

42.§ És azért, nehogy valaki másképen vélekedjék és vakmerűen ellenkezőt állítson és hogy e részben minden kétséget elhárítsak, minden változtatás nélkül szóról-szóra ide iktattam és ide írtam a fekvő jószágok és birtokjogok adományozására nézve az említett kormányzónak adott és reáruházott hatalmat illető czikkelyeket, kiszemelvén azokat Magyarország említett összes főpap és báró urainak, nemeseinek és előkelőinek ama leveléből, melyet a szűz magzatának ezernégyszáznegyvenhetedik évében, a boldogságos, Szűz Mária fogantatása ünnepén, Budán készítettek és kiadtak és a mely ugyanazoknak a közelebb (tudniillik az üdvösség ezernégyszáznegyvenhatodik évében) mult Pünköst ünnepe táján Pest városában tartott országgyűlésén, a melyen tudniillik ugyanazt a Hunyadi Jánost az ország kormányzójává választották és tették - hozott és alkotott törvénycikkeket és rendről- rendre magukban foglalják. A mely czikkelyek (mellőzve a levélnek egyéb tartalmát) a következőleg hangzanak: "Továbbá a kormányzó úr azoknak számára, a kik az ország szent koronáját hiven szolgálták, adományokat tehet az olyan birtokokból, a melyek ezután magszakadás utján, tisztán és törvényesen és más valakinek joga nélkül; továbbá a melyek hamis-levelekkel élés, álpénzverés, hamis-pecsét készítés miatt, nemkülönben külhatalmasságnak az országba hozása és gyújtogatás miatt a szent koronára háramlottak; a mely birtokok, tudniillik harminczkét teleknél magukban többet nem foglalnak és nem foglalhatnak, avagy a melyek harminczkét telken alul vannak és lehetnek."

43. § "Ha pedig bár az említett módon olyan város, mezőváros vagy birtok háramlanék a szent koronára, a mely a megnevezett harminczkét telekszámnál többet foglal magában, azt harminczkét telkenként széttagolni vagy feldarabolni és harminczkét telek neve alatt valakinek eladományoznia nem szabad, hanem mind-e városokat, mezővárosokat és birtokokat osztatlanul a koronának kell föntartani."

44. § "Továbbá, ha a kormányzó úr egyszer már a leírt módon valakinek adományt tett, ugyanannak a részére többé nem adományozhat. És minthogy a váraknak, városoknak, mezővárosoknak, birtokoknak és több efféléknek adományozása tudvalevőleg egyedül a királyi jog alá tartozik, ugyanazért mindaz, a kinek részére adományt tett, a megerősítés kinyerése végett, maga idején a király úrhoz tartozik fordulni."

Székelyek

AZ ORSZÁG JOGAINAK ÉS SZOKÁSAINAK HARMADIK RÉSZÉRŐL ÁLTALÁBAN

4. CZIM

Az erdélyi scithákról, a kiket székelyeknek hivunk

Ezenkívül annak az erdélyi részekben a scithák, kiváltságos nemesek, a kik a scitha néptől, ennek Pannoniába való első bejövetele alkalmából származtak el, a kiket mi romlott néven "siculusoknak" nevezünk; a kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban legjártasabbak: az örökségekben és a tisztségekben egymás közt (a régi szokás alapján) törzsek, nemzetségek és nemzetségi ágak szerint részesednek és osztozkodnak.

(http://www.staff.u-szeged.hu/~capitul/analecta/trip_hung.htm)

RÁKOS-MEZEI VÉGZÉS (1505)

1505-ben a rákos-mezőn összegyűlt országgyűlés kimondta:

"....EZUTÁN SOHASEM FOGUNK IDEGEN NYELVŰ EMBERT KIRÁLYUNKKÁ VÁLASZTANI...(könyv) "Ennyi és ilyen súlyos bajoknak, mindnyájunk nagy kárának valahára véget óhajtunk vetni. Meg akarjuk akadályozni azt, hogy még nagyobb veszedelembe sűlyedjünk azon esetre, ha kegyelmes urunk, Ulászló király (ki nemcsak kegyelmesen, nagylelkűen kormányoz s föntart minket, hanem több szabadságunkat megujította) férfiörökös nélkül találna elhúnyni és idegen fejedelem hazánkat erőszakosan elfoglalván, minket örökös szolgaságra juttatna. Mivel nincs a föld kerekségén nemzet, mely nem önvéréből, önnemzetségéből választja királyát, urát: mi sem engedhetjük, hogy országunk, mely a kereszténységet, várfoka és vértje gyanánt, mindenkor a maga és övéi bő vérehullásával védelmezte, másoknál alábbvaló és boldogtalanabb legyen.

1. A magyar országgyűlés szerint Magyarországnak magyar embert kell uralkodónak választani és nem külföldit.

2. A több évtizedes rossz tapasztalat és az érezhető Habsburg befolyás növekedése a térségben indíthatta arra az országgyűlést, hogy ilyen végzést hozzon.

TÖRVÉNYEK

"1920–1944 között nem csupán elhanyagolható frázis volt királyságunk intézménye, hanem egy sajátosan magyar jogfelfogás érvényesítése az elképzelhető legellenségesebb európai közegben"

(Nemeskürty István)

A magyar uralkodó megválasztása

1921. évi XLVII. törvénycikk

IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszüntetéséről

1. § IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek.

2. § Az 1723. évi I. és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, amely az Ausztriai Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta, hatályát vesztette és ezzel a KIRÁLYVÁLASZTÁS ELŐJOGA A NEMZETRE VISSZASZÁLLT.

3. § A nemzet a KIRÁLYSÁG ŐSI ÁLLAMFORMÁJÁT változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését KÉSŐBBI IDŐRE HALASZTJA és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra ALKALMAS IDŐBEN javaslatot tegyen.

4. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe.

Egy hatalmas jelentőségű jogszabály, amely nagy előrelépést jelentett Magyarország történelmében.

1. Vitatható, hogy miért nem járt a Habsburgok trónfosztása az általuk adományozott nemesi címek elvételével ? Nemesi címet csak az uralkodó adhat és nyilván sokan, akik Horthy Miklós kormányzósága kiépítésében részt vettek tudták, hogy ha ő nem lesz uralkodó, akkor tőle nem fognak új címet kapni. Így érdekes módon az arisztokrata címek tovább éltek. De lehetséges más ok is, habár ez a jogszabály már a Kormányzó megválasztása után született.

2. Talán a magyar nemzetet érintő esemény az is, hogy az egész magyarság nevében akarták felajánlani a koronát Horthy Miklósnak, a magyar nemzet tényleges beleegyezése nélkül.

3. Érdekes Horthy Miklós népszavazással kapcsolatban kifejtett álláspontja az újságcikkben, hiszen korábban a Magyar Királyság Országgyűlése választotta meg a magyar uralkodót.

4. A Kormányzó ha nem is szándékozott királyi babérokra törni, mégis a népszavazás említésével megkerülhetetlenek tartotta a magyar nemzet egészét az uralkodó megválasztásáv kapcsolatban, kivéve ha szűk körre korlátozott választójog melletti népszavazásra gondolt.

A Horthy korszakban a magyar lakosság választói jogosultsága tíz százalék alatt (7%) volt és a tervekkel ellentétben nagyon nem bővítették tovább, amit a 2. világháborúba való bekapcsolódás véglegessé tett.

Bethlen István 1922. március 2-án közzétett rendeletével leszűkítette a választásra jogosultak körét. A szavazópolgárok száma így együttesen mintegy háromnegyed millióval, azaz három millióról két és negyed millióra csökkent. A választójogától megfosztott állampolgárok többsége (kb. 550 ezer fő) nő volt. Csak az elemi népiskola hatodik osztályát elvégzett harminc éven felüli nők rendelkeztek szavazati joggal. A férfiak esetében a rendelet elégnek tartotta az elemi iskola első négy osztályának az elvégzését és a 24 éves alsó korhatárt, de legalább tíz éves magyar állampolgárságot kívánt meg.

Ezek a szűkítések azonban még nem voltak olyan jelentősek, hogy Bethlen céljainak megfelelő nemzetgyűlést eredményezhettek volna. Ezért a korabeli Európa parlamentáris országaiban példa nélkül álló döntésre határozta el magát. Budapest és környéke, továbbá a törvényhatósági jogú városok (Debrecen, Szeged, Miskolc stb.) kivételével a rendelet visszaállította a dualizmus kori nyílt szavazást. A nyílt körzetek az összes körzet több mint kétharmadát tették ki. Ezek választási eredményei a dolgok természetéből adódóan inkább a mindenkori végrehajtó hatalom hatékonyságát, mint a lakosság politikai hangulatát és akaratát mutatták. S ez mindig elérte azt a szintet, amellyel a konzervatív kormánypárt a továbbiakban abszolút parlamenti többséget tudott szerezni.

(http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/nyiltan_vagy_titkosan_a_horthy_rendszer_valasztojoga/)

Összegezve:

1. Ha Magyarország nem kerül a szovjet övezetbe a 2. világháború után és Olaszország sorsára sem jut, hanem a modern demokráciák felé halad (hiszen pártok stabilan voltak) a parlamentáris monarchia fennmaradása mellett, akkor Horthy Miklós nem lett volna uralkodó és a fia sem.

2. A kormányzói pozició "örökletessé tétele" már egy bizonytalan történelmi időszak fejleménye volt, ha a kormányzó helyettes választására gondolunk. Horthy Miklós azonban nem gondolt dinasztia alapításra.

„Az az igazság, hogy semmi sem állt tőlem távolabb, mint hogy dinasztia alapítására valaha is gondoljak, és nagyon sajnálom, hogy ilyesmit még bizonyos magyar körök is feltételezhettek rólam. István fiamnak helyettesemmé választása – éspedig, ismétlem, az utódlás joga nélkül – egészen kivételes ügy volt. Magától adódott fiam külpolitikai beállítottságából és a közöttünk fennálló bensőséges, bizalmas viszonyból. Minthogy ez a két körülmény ugyanebben a mértékben más személyben nem volt található, nem is választottak senkit utódává” – írja visszaemlékezésében a kormányzó, akinek csakhamar gyászolnia kellett helyettesének kinevezett, repülő hősi halált halt idősebbik fiát. (mno)

3. Egy modern demokráciában az általános választójog mellett a többség választotta volna meg a magyar uralkodót. Kit választott volna esetleg a későbbiekben Magyarország? Nyilvánvalóan a többség a maga köréből látott volna az ország élén valakit, vagyis a magyar uralkodót nem a szűkebb arisztokrata rétegből választotta volna, mely réteg a Habsburgokhoz is részben köthető volt.

Nem is lett volna nagyon sok választása a magyar nemzetnek.

Kormányzó

1920. évi I. törvénycikk

az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről

MÁSODIK FEJEZET

Kormányzói hatalom

12. § A nemzetgyűlés addig, amíg az államfői hatalom gyakorlásának mikéntjét véglegesen rendezi és ennek alapján az államfő tisztét tényleg átveszi, az államfői teendők ideiglenes ellátására a magyar állampolgárok közül titkos szavazással KORMÁNYZÓT választ.

13. § A kormányzót a királyi hatalomban foglalt jogok alkotmányos gyakorlása az alábbiakban foglalt korlátozások között illeti meg.

A nemzetgyűlés által alkotott törvények szentesítés alá nem esnek; azokat a kormányzó legkésőbb hatvan napon belül kihirdetési záradékkal és aláírásával látja el. A kormányzó a kihirdetés elrendelése előtt - indokainak közlésével - a törvényt újabb megfontolás végett egy ízben visszaküldheti a nemzetgyűléshez. Ha az így visszaküldött törvényt a nemzetgyűlés változatlanul fenntartja, a kormányzó azt tizenöt napon belül kihirdetni köteles. A kormányzó az államformának és az államfő személyének kérdésében alkotott törvényekre nézve a visszaküldés jogával nem élhet. Egyébként is a kormányzó a visszaküldés jogával csak úgy élhet, hogy a nemzetgyűlés a visszaküldött törvény tárgyában két évben megállapított tartamának letelte előtt még határozhasson.

A kormányzó a nemzetgyűlést nem napolhatja el és a királyi hatalomban foglalt országgyűlés-feloszlatási jogot a nemzetgyűlést illetőleg csak akkor gyakorolhatja, ha a nemzetgyűlés a kormányzó üzenete dacára tartósan munkaképtelenné vált és a munkaképességet a nemzetgyűlés elnöke a házszabályokban biztosított jogaival sem képes helyreállítani. Feloszlatás esetében azonban a kormányzó köteles az új nemzetgyűlés összehívása iránt már a feloszlató rendeletben akként rendelkezni, hogy a nemzetgyűlés az alkotandó új választójogi törvény alapján, ha pedig az addig megalkotva nem lenne, a jelenlegi nemzetgyűlés összeülésére alapul szolgált választójog alapján, legkésőbb a feloszlatástól számított három hónapon belül összeülhessen.

A kormányzó képviseli Magyarországot a nemzetközi viszonylatokban. Követeket küldhet és fogadhat. Magyarország nevében a felelős minisztérium útján szövetségeket és egyéb szerződéseket köthet a külhatalmakkal, de amennyiben a törvényhozás tárgyaira vonatkoznak, csak a nemzetgyűlés hozzájárulásával.

Hadüzenethez vagy a hadseregnek az ország határán kívül alkalmazásához és békekötéshez a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges.

A végrehajtó hatalmat a kormányzó kizárólag a nemzetgyűlésnek felelős minisztérium által gyakorolja. Minden rendelkezése és intézkedése, ideértve a fegyveres erőre vonatkozó rendelkezéseit is, csak úgy érvényes, ha az illetékes felelős miniszter ellenjegyzésével van ellátva. Ez azonban nem érinti a kormányzónak a hadügy körébe tartozó azon alkotmányos jogait, amelyek a nemzeti hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozólag őt megilletik.

Nemességet nem adományozhat. A főkegyuri jogot nem gyakorolhatja. Általános kegyelmet csak törvény adhat.

14. § A kormányzó személye sérthetetlen és ugyanolyan büntetőjogi védelemben részesül, mint törvényeink szerint a király.

A kormányzót az alkotmány vagy a törvény megszegése esetében a nemzetgyűlés felelősségre vonhatja. A felelősségrevonást a nemzetgyűlés csak legalább száz tagja által aláírt indítvány alapján és összes tagjai kétharmad részének szavazatával mondhatja ki. Az eljárást külön törvény fogja szabályozni.

15. § A kormányzót "főméltóságú kormányzó úr" cím használata illeti meg.

16. § A kormányzó részére a nemzetgyűlés tiszteletdíjat állapít meg.

17. § A kormányzó mellé a hivatali tennivalók ellátására szükséges hivatalt a minisztérium a nemzetgyűlés által megállapított költségvetés keretében szervezi.

18. § A kormányzó tisztét csak akkor gyakorolhatja, ha a nemzetgyűlés előtt leteszi a következő esküt: "Én, N. N., Magyarország megválasztott kormányzója, esküszöm az élő Istenre, hogy Magyarországhoz hű leszek, törvényeit, régi jó és helybenhagyott szokásait megtartom és másokkal is megtartatom, függetlenségét és területét megvédem, kormányzói tisztemet az alkotmány értelmében a nemzetgyűléssel egyetértésben a felelős minisztérium útján gyakorlom és mindent megteszek, amit az ország javára és dicsőségére igazságosan megtehetek. Isten engem úgy segéljen!"

1. A kormányzói tiszt vagy intézmény a korábbi korokban már létező és alkalmazott megoldás ismételt alkalmazását jelentette Magyarországon. A kormányzóra azért volt szükség, mert a királyság visszaállításával egyidejűleg nem választottak uralkodót.

2. A kormányzó a két világháború között a pártpolitika és a pártküzdelmek feletti pozícióban volt és a kormány élén a megválasztott miniszterelnök állt. Mondhatni a kormányzó alapvetően a létrehozott rendszert képviselte (így alapvetően pártsemlegesnek kellett lennie), de azért meghatározott közjogi jogosítványokkal rendelkezett, míg a megválasztott miniszterelnök és a kormány kormányozta TÉNYLEGESEN az országot.

3. A hatalmi ágak elválasztása (törvényhozó-végrahajtó-bírói hatalom) már akkoriban is látszott, amikor a kormányzó az országgyűlési jogszabályokat csak egy esetben küldhette vissza megfontolásra.

4. A törvények szentesítésének a jogát nem kapta meg a Kormányzó, hiszen azt az uralkodó gyakorolhatja, de szükség volt arra, hogy a nemzetgyűlés által alkotott jogszabályokat kihirdetési záradékkal s aláírásával lássa el.

Egy alkalommal küldhette vissza a már megalkotott törvényeket a nemzetgyűléshez, majd kötelezően ki kellett hirdetnie.

Nem adhatott nemességet, de nemzetközi szinten képviselhette Magyarországot.

A nemzetgyűlés az alkotmány vagy a törvények megsértése miatt felelősségre vonhatta.

HATÁLYOSSÁG, ÉRVÉNYESSÉG ÉS TÖRVÉNYESSÉG

1. A 20. század történelme sem érthető meg a jogra vonatkozó alapvető tudás nélkül.

2. Hatályos egy jogszabály, ha érvényes és alkalmazzák. A jelenlegi jogszabályok megjelölik sok esetben, hogy mettől meddig alkalmazhatóak, tehát hatályosak.

3. Csak érvényes jogszabály lehet hatályos. Az érvényes jogszabálynak bizonyos feltételeknek meg kell felelnie. Például az érvényességhez ki kell hirdetni egy jogszabályt.

4. A törvényesség kérdése már az érvényes és hatályos jogszabályok esetében merül fel.

A 20. század első feléig a pozitív jogi felfogás uralkodott, amely a törvényesség feltételének alapvetően a törvényi kritériumoknak való megfelelést követelte meg, mivel a törvények érvényessége e vélekedés szerint csak a saját erejével indokolható.

De mivel a diktatórikus náci birodalom jogalkotása is megfelelt a jogpozitivista felfogásnak, ismét előtérbe került a természetjogi gondolkodás, vagyis létrejött radbruchi formula.

A formulát később az NDK jogalkotása tekintetében is alkalmazták, különösképpen a határsértőkre vonatkozó jog tekintetében, melynek következtében lehetővé vált a felelősségre vonás.

5. Radbruchi formula (Törvényes jogtalanság és törvényfeletti jog, 1946)

Gustav Radbruch a jogbiztonság és az igazságosság közötti konfliktust elemezte:

(1) A hatalomra legfeljebb a kötelező erő alapítható, de az erkölcsi parancs és az évényesség sohasem.

(2) Ahol a jogbiztonság és az igazságosság között ellentét keletkezik, a látszólagos és valóságos igazságosság közötti konfliktusról van szó.

(3) Ahol az igazságra mégcsak nem is törekednek, ahol az egyenlőséget, amely az igazságosság lényege, a jogalkotás során tudatosan félreteszik, ott a törvény nem csupán helytelen jog, hanem nélkülözi egyáltalán a jogi természetet is.

(4) A törvényes jogtalanság kategóriája egyfajta negatív természetjog, amely csak azt határozza meg, hogy mi az abszolút jogtalan, de azt nem, hogy mi az abszolút jogos.

(5) Azt kell megállapítani, hogy az adott körülmények az elviselhetetlen ellentét kritériuma alá vonhatók-e, mert ilyenkor a természetjog és az emberi jogok a pozitív jogot hatályon kívül helyezhetik.

6. Werbőczy István álláspontja ( az 1500-as években)

Második Rész

3. CZIM

...Mindazonáltal a fejedelem nem alkothat rendelményeket saját elhatározásából és korlátlanul, főképpen az ISTENI és az EMBERI JOGGAL ellenkező, és az egész magyar nemzet ŐSI SZABADSÁGÁT is sértő dolgok felől...

7. A kezdődő parlamentáris monarchia felfogása (az 1920-as években)

... A nemzet a KIRÁLYSÁG ŐSI ÁLLAMFORMÁJÁT változatlanul fenntartja...

8. Jogfelfogás elméleti síkon Magyarországon (a 21. században)

"Milyen követelmények alapján tekinthető egy állam alkotmányos államnak?

E kérdés megválaszolása alapvetően két fő irány szerint történhet.

Az egyik irányzat a pozitivista jogfelfogás, amelynek értelmében minden ország, amelynek alkotmánya van, alkotmányos államnak minősül. Így akár a kommunista diktatúra időszaka is alkotmányos államnak volna tekinthető, hiszen formálisan az alkotmány létezett, más kérdés az, hogy hogy az alkotmányos jogokból, értékekből és alkotmányos kötelezettségekből jogállami politikai berendezkedés hiányában mi valósulhatott meg.

A másik irányzat az értékrend alapú, természetjogi gyökerekből építkező jogfelfogás, amely szerint az alkotmányos állam fogalma az alkotmányos jogállaméval azonos tartalmú, s annak megvalósulását csak bizonyos kritériumok, értékek alkotmányos szabályozása vagy jogi érvényesülése esetén lehet megállapítani.

Ilyen fő értékek például az államhatalmi ágak elválasztása, a politikai pluralizmus, az emberi jogok tiszteletben tartása és érvényre juttatása, jogállami alkotmányos értékek és alapvető elvek ( pl. a visszaható hatály tilalma, a ne bis in idem) létezése."

(Trócsányi László)

Werbőczy István: Hármaskönyv (1514)

A jogról és a jognak felosztásáról

A jog pedig, a mennyire czélunkat illeti, annyi, mint: helyes vagy igazságos, a mi az igazságtól származik. És czélunkhoz képest úgy veszszük, mint a mi akár irásban foglalt, akár irásba nem foglalt szokásainkat.

1. § A honnét a jog általános elnevezés, és a törvény faja a jognak. Mert minden jog törvényekből és szokásokból, azaz: írt és nem írt jogból áll. A melyet Tullius így határoz meg: a jónak és igaznak mestersége vagy tudománya, a mely szerint minket papoknak, azaz: a szent törvényeket és akárki részére a maga jogát kiszolgáltatóknak neveznek.

2. § Másképen pedig a jogot a törvényes parancsolatok gyűjteményének mondjuk, a melyek minket a jónak és igazságosnak követésére, vagyis a hasznosságra, méltányosságra, vagy az igazságot jelző valóságra szorítanak.

3. § A jog tehát kétféle. Az egyik ugyanis közjog, a másik pedig magánjog. A közjog az, a mely főként az uralkodásra és országok igazgatására meg a közhaszonra czéloz és a mely szent dolgokra, papokra és tisztségekre tartozókat ölel magában. Innen, a ki a papokat vagy szent dolgokat, avagy a tisztségeket, azaz: a nép igazgatóit bántja, azt mindenki, mintegy közbűntett miatt vádolhatja. A magánjog pedig külön jog, a mely az egyes emberek hasznára néz. És ez háromféle, tudniillik természeti jog, nemzetek joga és polgári jog.

4. § A természeti jog ugyanis minden nemzettel közös azért, mivel mindenütt természeti ösztönnél fogva és nem valamely rendelésnél fogva áll fenn, a melyre a természet tanít meg minden állatot. És ez nem csak az emberi nemnek tulajdona, hanem minden állatnak is. Innen származik a férfiúnak és a nőnek egybekelése, gyermekek nemzése és felnevelése, mindenkinek egyenlő szabadsága és megszerzése azoknak a dolgoknak, melyek a levegőben, a földön és a tengerben találhatók. Továbbá: a megőrzés végett letett dolgoknak vagy kölcsön adott pénznek visszaadása, felebarátunk erőszakosságának erővel visszatorlása. Mert ezt, vagy az ehhez hasonlót soha sem tartjuk igazságtalannak, hanem természetesnek és igazságosnak.

5. § Továbbá másképen természeti jogon azt értjük, a mi Mózes törvényében és az evangeliumban van megírva; a mi azt parancsolja, hogy kiki azt cselekedje mással, a mit akar, hogy mások cselekedjenek vele és a mi megtiltja, hogy valaki azt tegye másnak, a mit magának nem kiván. Innen a vers: "Quod tibi vis fieri, mihi fac; quod non tibi, noli, Sic potes in terris vivere jure poli".

6. § E szerint a természeti jogot kétféle értelemben vehetjük. Egyképen, ha az ember okos természetét tekintjük, a melyben az isteniekkel osztozik; és ekként az embert illető természeti jogot isteni jognak mondjuk. Másképen, ha az ember érzéki természetét tekintjük, melyben a többi állatokkal osztozik, ú. m. érzésben, mozgásban és ösztönben; ilyen értelemben azt mondjuk, hogy az embert illető jog természeti jog.

7. § A nemzetek joga kétféle, tudniillik: kezdettől való és későbben keletkezett. A népek kezdettől való joga az, a mely szerint minden nép eleitől fogva élt, a melyet természetes okosság teremtett a nélkül, hogy a nemzetek azt valaha rendelték volna; például: senkit sem bántani stb. És ez semmiben sem tér el a természeti jogtól, hanemha a tekintetek különfélesége szerint. Mert egyaránt nevezzük természeti jognak és nemzetek jogának, de különböző tekintetből: természetinek tudniillik, mennyiben természetes okosságból ered; nemzetek jogának pedig, a mennyiben a nemzetek, világ kezdete óta, minden más rendelés nélkül éltek vele. És e jog alapján a rabszolga állapota szabad, mivel a természet törvénye szerint mindenki szabadnak született.

8. § A nemzeteknek később keletkezett joga az a jog, a melyet a nemzetek nem természetes okosságból, hanem a közönséges jó tekintetéből és közös használat végett hozattak be. És ez gyakran különbözik a természeti jogtól. Mivel természeti jog szerint minden dolog közös és mindenki szabad vala; a nemzetek joga pedig megosztotta az uradalmakat, kitalálta a vagyonelkülönítést, meghonosította a háborút, fogságot, szolgaságot és más ilyen a természeti joggal ellenkező dolgokat. A nemzeteknek eme joga hozott be csaknem minden szerződést, mint például a vásárt, bérlést és hasonlókat.

9. § Polgári jog pedig az, a melyet minden nép vagy minden polgári társaság isteni és emberi okból magának alkotott, és nevezzük: polgári jognak, mintegy a polgári társaság tulajdon jogának. Ezt hármas értelemben vehetjük. Először általában; és ez az, a melyet minden polgári társaságban általánosan megtartanak. Másodszor különösen; és ez az, melyet minden nép vagy minden polgári társaság isteni és emberi okból tulajdonaként magának alkotott. Harmadszor, kitünőleg, tudniillik a római jog kitünetésére, a melyet birodalmi jognak is nevezzünk. Mert a mikor nem jelöljük azt egyik vagy másik polgári társaságnak nevével, akkor kitüntetésképen csak a római jogot értjük, a mint a görögöknél a költő név alatt Homerusra, a lationoknál Vergiliusra gondolunk. És a szentírásban apostol alatt, ha más név nincs kitéve, Szent Pált értjük.

Írásom az mno fórumán

Zöld ruha a jó megoldáshoz, amely szabad utat kap bármely jó korban