Az 1918-as Köztársasági fordulat 1919-ben a román katonai megszálláshoz vezetett, melyből Magyarország csak a Trianoni határok elismerésével szabadult, cserébe megkapta a megmaradt 1/3-nyi területen az önálló államalapítási jogát.

Ehhez kellett a terület, a lakosság és egy kormány (Friedrich-kormány), amely már a román katonai megszállás alatt létrejött, hogy Magyarországnak valamilyen formában legyen képviselete a világban.

A Trianoni békediktátum 1920-ban történt aláírását követően megszületett és nemzetközi elismerésben részesült Magyar Királyság minden szükséges feltételnek megfelelt, hogy önálló állammá váljon: létezett letelepedett lakossága, meghatározható területe és rendelkezett a nemzetközi kapcsolatok létesítésének a képességével.

Az új államok és az államterületre vonatkozó jogcím

"Igen nehéz és végeredményben csak jogi-politikai fogalmakkal megvilágítható kérdés, ténylegesen hogyan szerzi meg egy állam saját területét.....

Egy új entitás alapvetően kétféleképpen nyerheti el állami függetlenségét, alkotmányos vagy nem alkotmányos módon. Az előbbiről akkor beszélhetünk, ha a korábban ellenőrzést gyakorló kormányzattal kötött megállapodás alapján száll át a hatalom. Az utóbbi pedig akkor áll fenn, ha a korábbi szuverén (itt főhatalom-szerk.) akarata ellenére - többnyire erőszakkal - történik a függetlenné válás.

A függetlenségnek a korábbi hatalom alkotmányos szabályaival összhangban álló elnyerésére sor kerülhet a korábbi hatalom és a létrejövő állam elfogadott kormányzata közötti megállapodással, vagy a korábbi szuverén tisztán belső jogalkotása következtében.

Sok esetben a kétféle eljárás kombinációjáról van szó.

Más a helyzet, ha az új jogalany a korábbi hatalom akarata ellenére nyeri el függetlenségét elszakadás vagy forradalom útján. Lehetséges, hogy a hatalmától megfosztott szuverén végül megállapodik az új állammal, és elismeri annak státusát. Más államok azonban ezt megelőzően is a nemzetközi jog értelmében vett államnak tekinthetik az új államot.

Az önrendelkezés elve is igen fontos ebben az összefüggésben. Ha az állam a korábbi hatalom akarata ellenére nyeri szuverenitását, a korábbi állapothoz képest új ténybeli körülmények állnak elő, amelynek eredményeképpen az új entitás megfelelhet az államiság nemzetközi jogi feltételeinek: lakossága, területe és kormánya lehet.

Ilyenkor a többi államnak döntenie kell, elismeri-e az új államot és elfogadja-e ennek az új státusnak a jogi következményeit.

Ezen a ponton azonban egy komoly nehézség jelentkezik.

Ahhoz, hogy egy alakulatot a nemzetközi jog értelmében államnak lehessen tekinteni, meg kell felelnie a következő jogi feltételeknek: letelepedett lakosság, meghatározható terület és a nemzetközi kapcsolatok létesítésének a képessége.

Ugyanakkor a hagyományos nemzetközi jog szerint nem lehet a területre vonatkozó jogcímről beszélni, amíg állam nem jön létre, hiszen nincsen jogalany, amely a jogcím birtokosa lehetne. Ezért mielőtt a területre vonatkozó jogcím megszerzésének folyamatát feltárnánk, először egy kialakult államra kell rámutatnunk."

Nemzetközi jog - Malcolm N. Shaw (296-298. oldal)

1945 nyarára a szovjet hadsereg bekebelezte Magyarország teljes területét, amelyet korábbi nemzetközi tárgyalásokon nem hivatalosan, titkos módon neki ítélt a többi nagyhatalom.

Erről a döntésről a magyar nemzetnek nem volt tudomása.

A magyar nemzet önként nem is ismerte volna el azt a Köztársaságot, amelyet 1945-től rákényszerítettek.

1945-től a Köztársaságot ugyanakkor sikerült elismertetni a társadalommal és nemzetközi téren, de csak a Vörös Hadsereg kényszerítése és megfélemlítése mellett.

Majd ezzel párhuzamosan az 1920-tól nemzetközileg elismert Magyar Királyság jogát hatálytalanították, felszámolták az intézményeit, de ez nem jelenti azt, hogy eltűnt.

Mert az 1920-as Magyar Királyság lakossága és területe itt maradt. A kormányzata hiányzik egyenlőre, amelyik képes lenne nemzetközi kapcsolatok felvételére.

Vagyis nem sok választotta el attól, hogy látható államként létezzen ismét 1991-től.

Azonban az 1991-től 2004-ig fenntartott elég nagy számú hadsereg, amely a Magyar Köztársaság fennmaradását volt hívatva biztosítani, reálisan sokáig kizárta a békés változtatás lehetőségét.

1945-től Magyarországon gyakorlatilag két állam létezik egyszerre,

1. az eltüntetni kívánt, Trianont követően létrejött és nemzetközileg elismert 1920-as Magyar Királyság (!!!), amelyik a jobboldali embereken keresztül, lényegében a lakosság egy részén keresztül tartja magát, azonban saját kormányzat hiányában nem tudja érvényesíteni az államát, továbbá

2. a szovjetek segítségével kierőszakolt hivatalos állam, vagyis a Köztársaság, amelyet 1945 után fokozatosan elismertek

Az 1920-as Magyar Királyság visszaállítását követelik az eltűnésre ítélt állam polgárai, és a Szovjet Birodalom bukását követően itt maradt Köztársaság felszámolását, amelyet 1989-ben szintén a szovjet fegyveres erők fenyegetése mellett alakítottak ki.

Ennek a Köztársaságnak jelenleg a lakosság nagyobb része többségi támogatást biztosít az országgyűlési választásokon való részvétellel, de akkor is csak egy szovjet megszállás alatt kikényszerített állam marad Magyarországon.

Mivel a Köztársaságnak, mint államnak a létrehozatala a szovjet megszálláshoz kapcsolódik, a magyar lakosság egy része nem ismeri el legitimnek a hazájában, továbbá az 1949. évi XX.-as alkotmány alapján 2010-ben összeült Országgyűlést sem törvényesnek.

Mindenesetre érdekes megoldás a magyar emberek pénzén fenntartott hadsereggel (régen kötelező sorkatonai szolgálat, most szerződéses állomány) katonailag védeni velük szemben egy idegen elnyomáshoz köthető államot és kizárni annak a békés úton történő leváltását már 22 év óta.

Az új államok és az államterületre vonatkozó jogcím

"Igen nehéz és végeredményben csak jogi-politikai fogalmakkal megvilágítható kérdés, ténylegesen hogyan szerzi meg egy állam saját területét.

A régóta fennálló államok esetén a kérdés elintézhető a többi állam általi elismerésre és az elfogadásra való utalással (!!!)(erről a következőkben bővebben szólunk). Az új államok azonban eltérő jellegű problémát vetnek fel, hiszen a klasszikus nemzetközi jog szerint az új állam létrejöttéig nincsen olyan jogalany, mely a jogcím birtokosa lehetne. A terület megszerzésének hagyományos módja közül egyik sem oldja fel megfelelően a dilemmát, ami egyébként különösen a második világháborút követően, a gyarmatok felszabadulásának megindulásakor jelentkezett.

A nemzetközi közösség hagyományosan nem a területre vonatkozó jogcím megszerzésének összefüggésében, hanem az elismerés kategóriáján keresztül közelítette meg az új államok problémáját. Ez azt jelentette, hogy az megvizsgálták a körülményeket, és a ténybeli feltételek értékelése alapján ismerték el az új entitást a nemzetközi jog alanyaként. Kevés vita volt arról, milyen módon szerzi meg az új entitás a területére vonatkozó jogosítványait. A hangsúly inkább az államiság megszerzéséhez szükséges feltételek teljesítésén és ennek a többi állam általi elismerésén volt.

Az egyik megközelítés abból indult ki, hogy az államot az elismerés hozza létre, az elismerés pedig az állam mint a nemzetközi jog alanya területének elfogadását jelenti, tekintet nélkül arra, hogy az új jogalany hogyan szerezte meg korábban a területét. Ez az elmélet nemhogy univerzálisan, de még széles körben sem vált elfogadottá.

Mégis jól mutatja, hogy a hangsúly egy helyzet elismerésén, nem pedig az adott területre vonatkozó jogok megszerzésének módján volt.

Ebben az egyik legjelentősebb tényező a belső joghatóság doktrinájának központi szerepe. Ez a doktrina az állam saját határain belül érvényesülő legfelsőbb hatalmát állítja a középpontba, és tiltja az államok belső ügyeibe való beavatkozást. Ennek megfelelően az új államok létrejöttéhez vezető ténybeli és jogi folyamatok közül sok kívül esik a nemzetközi jogi vizsgálódások körén. Ez a körülmény akadályozta annak a vizsgálatát is, miként szerzi meg egy új jogalany a szóban forgó területre vonatkozó jogcímet.

Az utóbbi években azonban megváltozott a belső joghatóságra vonatkozó szabályok hatóköre. Nemzetközi konferenciák és nemzetközi intézmények - például az ENSZ- aktívan foglalkoztak a nem független államokban uralkodó állapotokkal. Elfogadták azt a tételt, hogy a szó szoros értelmében vett területi szuverenitás nem áll fenn a mandátum vagy a gyámság alá tartozó területeken. Ez a fejlemény elősegítette területszerzés módjainak az újragondolását. Mindazonáltal a belső joghatóságra való hivatkozás legalábbis jelzi, hogy nemcsak a nemzetközi jog játszik szerepet a függetlenség elnyerésének folyamatában, hanem a belső jog is."

Malcolm N. Shaw: Nemzetközi jog