Míg az 1920. évi I. tc. egy vesztes világháború utáni válságos történelmi időszakban általánosságban jogfolytonosságot állított fel az 1918-ig tartó Magyar Királysággal (1000-1550-ig független állam, 1550-1867 Habsburg tartomány, 1867-1918 a Monarchia Ausztriával egyenjogú társállama ), majd az 1921. évi XLVII. tc. már pontosított és nyíltan kimondta az 1918 előtti időszakban hatályos Habsburg ház történeti alkotmányának, vagyis az 1723-as Pragmatica Sanctionak a jövőre vonatkozó érvénytelenségét és új történelmi alkotmány született, amelyben a köztársasági forradalmak után az alkotmányos rend helyreállítása, ideiglenes államfőként Kormányzó választása, a Habsburg ház trónfosztása, a királyság államforma fenntartása, és a magyar nemzet királyválasztó joga megerősítést nyert, vagyis ismét önálló és független állam létezett Magyarországon.

Mindkét törvénycikk nyíltan szembehelyezkedett az 1918-1919 folyamán létrejövő Köztársaság és Tanácsköztársaság időszakával.

Az 1921. évi XLVII. törvénycikk

1921. október 23.-án Habsburg Károly megpróbált másodszor is visszatérni a magyar trónra. A vesztes első világháború és a Monarchia felbomlása miatt kénytelen volt lemondani a hatalomgyakorlásról Habsburg Károly, amely döntést elsősorban a sok veszteséget elszenvedő nagyhatalmak vártak el Károlyi Mihályt követően. Az antant, így a győztes nagyhatalmak szintén a magyar trónról történő távozásuk mellett voltak.

Horthy Miklós kiválasztása és Kormányzóvá megválasztása Magyarország élére, továbbá a Magyar Királyság visszaállítása nem hagyta nyugodni a Habsburg családot és az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után felértékelődött szemükben Magyarország. Talán azt is el tudták már képzelni, hogy a Budai Palotát használják állandó rezidenciának.

A magyar trónra történő visszatérési elképzelésük teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a Habsburg ellenes magyar történelmi tradíciót, és a térségben évszázadok alatt kialakult helyzetet, valamint a személyükkel kapcsolatos nagyhatalmi döntést is. Alig pár hónapja állt ismét a Magyar Királyság a Tanácsköztársaság bukása után, amelybe a Habsburg uralkodó nem térhetett vissza, amikor valami új kezdődött el.

A magyar nemzet elérte azt, ami 400 éven keresztül nem sikerült:Egy Habsburg uralommentes Magyarországot. Biztosan nem véletlen, hogy a korábban önként lemondott Habsburg uralkodó visszatérési kísérlete ellen önkéntesek a fiatal egyetemisták közül kerültek ki leginkább.

Fiatalok voltak, mint egykor a márciusi ifjak. Tettük nélkül máshogy is alakulhatott volna Magyarország történelme a 20. században, vagyis mint a Tanácsköztársaság bukása után ismét kisantant megszállás és végleges eltűnés következhetett volna. Habsburg Károly második sikertelen visszatérési kísérlete után a Nemzetgyűlés megalkotta és 1921. november 6.-án elfogadta a trónfosztásukról szóló jogszabályt, az 1921. évi XLVII.-es törvénycikket. Érdekes a törvénycikk megszületésének a körülménye több szempontból is.

1. 1918. novemberében lemondott IV. Károly uralkodói jogairól és megengedte, hogy Magyarország olyan államformát válasszon, amilyet akar Károlyi Mihály kérésére. Később ezt az aktust nem tartották az uralkodásról történő lemondásnak sem ők, sem a legitimisták, de a történészek egy része sem, habár az 1918-as lemondásukkal Magyarország Köztársasággá alakulhatott és egy Köztársaságnak nincsen királya, így lemondtak a magyar trónról.

2. Érv volt az is, hogy csak a Köztársaság alatt nem uralkodók, míg Károlyi Mihályék állama előtte vagy utána őket illeti a korona. Ha lemondtak a magyar trónról 1918-ban, akkor újból meg kellett volna választani őket Magyarország élére, ami nyilvánvalóan nem volt a magyar nemzet célja 400 keserves év és sok küzdelem után, amikor végre a nagyhatalmak is támogatták a trónfosztásukat.

Volt ugyanakkor a felfogásukban valami megalázó is, hiszen Károlyiéknak megengedték, hogy azt csináljanak amit akarnak, mert tudtak a köztársasági törekvésekről, míg a független Magyar Királyságba önként visszatértek és semmibe vették az 1920. évi I. tc.-t is. Horthy Miklóst viszont utasították a trónra való visszaengedésükre, mert egy Magyar Királyság javára nem mondtak volna le, vagyis egy nem ismerték el a Kormányzó választással gyakorlatilag az uralkodói stáuszuk megszűnését. Nyilvánvalóan a Trianoni békediktátum feltételeinek és Magyarország szorongatott helyzetének tudatában veszélyeztették az újonnan létrejövő állam fennmaradását.

3. A magyar álláspont szerint 1918. novemberében Habsburg Károly a köztársasági törekvéseknek szabad utat engedve lemondott a magyar trónról, így 1921-es visszatérési kísérletekor csak Magyarország volt királyának számított.

Mi történhetett volna, ha sikeres az 1921. évi október 23-ai visszatérési kísérlete Habsburg Károlynak?

A Trianoni békediktátum 1920. évi június 4.-i aláírásával a Magyar Királyság megkapta a nemzetközi elismerést, de számtalan elvárással kellett szembenézni. Nemzetközi jogi következmények lehettek a Habsburgok visszatérési kísérletének sikertelen elhárítása esetén:

1. Ha nem sikerül megakadályozni IV. Károly visszatérését a magyar trónra, akkor az 1920-tól elismert Magyar Királyság nem tudott volna eleget tenni a korábban vele szemben támasztott nemzetközi elvárásnak. Túl gyengének számított volna az állam a megmaradáshoz.

2. Nem volt felkészülve egy szomszédos országokból érkező katonai támadás kivédésére hazánk, hiszen IV. Károly ellen is nehezen tudott fegyveres erőt felállítani. Így a biztos vereség várt volna Magyarországra.

3. A Trianoni diktátum aláírásakor vállalt feltételek be nem tartása és a szomszédos országok katonai akciói rosszabb helyzetbe sodorták volna Magyarországot, mint az első világháború végén volt.

A Magyar Királyságnak megmaradt területeit tovább osztogathatták volna úgy is, hogy minden magyar emberre nemzetiségi sors várjon a szomszédos országok által újonnan elfoglalt területeken. Habsburg Károly pedig legfeljebb elmenekült volna az országból. A Habsburg uralkodó száműzetése nem volt véletlen és trónfosztása sem 1921. november 6.-án.

Az 1921. évi XLVII. törvénycikk jelentősége

1. IV. Károly lemondása az ő oldaláról történt meg 1918. novemberében. 1921-es trónfosztása a Habsburg-háznak pedig Magyarország oldaláról erősítette meg a korábbi döntést, tekintettel a lemondás nem egyértelmű megítélésére, amit Habsburg Károly hozzáállása is megerősített.

2. A jogszabály szövege egyértelműen rendezte Magyarország jövőjét, azonban érdemes elemezni a törvénycikket.

1921. évi XLVII. törvénycikk

IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszüntetéséről

1. § IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek.

Ez a mondat megerősíti IV. Károly 1918-ban megtörtént lemondását, amit Károlyi Mihályék kedvéért megtett. Egy egyszerű deklarációja az 1918-tól fennálló helyzetnek, amire azonban a lemondott uralkodó többszöri visszatérési kísérlete miatt szükség volt.

2. § Az 1723. évi I. és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, amely az Ausztriai Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta, hatályát vesztette és ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállt.

A törökök kiűzése, majd a Rákóczi-szabadságharc leverése után a Habsburg-ház hatalmának csúcspontjához érkezett Magyarországon, amikor férfi trónörökös hiányában veszélybe került a hatalmuk. Az uralkodóház kihalásának jövőbeni elismerése helyett inkább a a Habsburg ház által korábban el nem fogadott női öröklést vezették be, továbbá a teljes mértékben hatalmuk alá került országban a híveik lemondtak a magyar nemzet szabad uralkodóválasztási jogáról.

3. § A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen

Utal ez a rész az 1918-as Köztársaság nemzetközileg el nem ismert voltára, de Szent István történelmi tettére is, amellyel a magyar nemzet hazájának új államformát választott. Évszázadokon át mégis a fejedelemség és a királyság szinte azonos értelmű használata volt megszokott, nem törekedtek a két kifejezés merev elválasztásra. Gyakorlati jelentősége a Királyságnak a trónöröklés rendjét tekintve volt, hiszen 1000 körül meghonosították a primogenitúrát, vagyis az egyenesági öröklést a magyar trónon.

"Változatlanul fenntartja"- a Köztársaságot (1918-19) nem ismerték el 1920-tól alkotmányos és törvényes időszaknak

"Királyi szék betöltését későbbi időre halasztja"-szándékában állt tehát a nemzetközileg elismert Magyar Királyságnak és Horthy Miklós Kormányzó vezette politikai rendszerének a magyar uralkodó megválasztása, vagyis a jogalkotó egyértelmű szándéka kiolvasható a törvénycikkből, de későbbi időre halasztja ennek a megvalósítását.

Vajon miért? 400 év után Magyarországon volt egy világ, amelyen változtatni kellett és egyik napról a másikra nem ment.

Bizonyos szempontból becsületes volt nem betölteni a királyi széket, más szempontból talán hiba, míg végeredményben jól döntöttek.

1. Becsületes voltak Magyarországnak nyilvánvalóan nem volt megfelelő magyar jelöltje, vagy az többnyire a Habsburg kor arisztokratája lehetett volna. Külföldi uralkodó pedig évszázadok óta csak az elnyomást jelentette és jelképezte Magyarország számára. Nem valószínű, hogy Magyarország 1945 utáni sorsát befolyásolta volna, vagyis a szovjet övezetben létrejövő Köztársaság az esetlegesen korábban megválasztott uralkodó időszakának végét jelentette volna (pl. Románia).

2. Hibáztak. Úgy tűnik, mintha a jogalkotó akaratának nem lett volna súlya, esetleg azt az érzetet keltheti, hogy nem volt elég komoly az elhatározás, hiszen 24 év alatt nem került sor a magyar uralkodó megválasztására. Láthatóan nem határoztak meg konkrét időpontot az uralkodóválasztásra, ami eloszlathatta volna a jogszabállyal kapcsolatos bizonytalanságot.

3. Jól döntöttek. Tudták, hogy idő kérdése egy újabb háború és a Szovjetunió is megalakult 1922-ben. Egy bizonytalan helyzetben jó döntés volt nem véglegesen határozni az uralkodói szék tekintetében, amely végeredményben átmenetinek bizonyult volna az 1945-ös szovjet övezetbe kerülés miatt.

"utasítja a minisztériumot, hogy eziránt alkalmas időben javaslatot tegyen"-

1. Leosztották a feladatot, hiszen 400 év után ki kellett dolgozni a modern korban a magyar uralkodó megválasztásának feltételeit és körülményeit. Sok évszázad után a kornak megfelelő szabályozásra volt szükség.

2. Nem tartották alkalmasnak az időt az új uralkodó megválasztására, amiben igaza volt a jogalkotónak. Az új államnak meg kellett szilárdulnia és mikorra ez megtörtént 15 év után, már közelgett a második világháború is.

Egy tanult és választójoggal rendelkező társadalom pedig máshogy dönt, mintha nem tanulhat a többség, vagy nincsen választójog. Vagyis még több időre lett volna szükség a műveltség növeléséhez, a milliós nagyságrendű tömeges analfabétizmus felszámolásához és ezáltal a titkos választójog szélesebb körben történő kiterjesztéséhez. Érezhető, hogy a jogszabály az óvatosságot helyezi előtérbe, sőt a megfontoltságot, amiért nehéz lenne elítélni a jogszabály megalkotóját és az idő őt igazolta...

4. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe.

A jogszabály hatályba léptetése eloszlat minden kétséget és Magyarországon új időszak vette kezdetét 1921. novemberétől, amely a szovjet övezetbe kerülésig tartott....

Lehet e jelentősége egy olyan jogszabálynak vagy történelmi alkotmánynak, amely jelenleg nincsen hatályban?

Joggal merülhet fel bárkiben ez a kérdés. A válasz igen.

Jogi megoldás

1. Az 1920-ban a trianoni béketárgyalások során nemzetközileg elismert Magyar Királyság a jogfolytonosság talajára helyezkedett, ami a Habsburg évszázadok jogát is illeti, hiszen az a Magyar Királyságoz tartozott. Ez a jogfelfogása az egykori államnak vitatható és a politikájával valamennyire ütköző gyakorlat nehezen is igazolható, de az biztos, hogy a Köztársaság időszakát egyértelműen kizárta Magyarország alkotmányos időszakából. Az 1921-ben megszületett törvénycikk ugyanakkor a jogfolytonosság fenntartása mellett nyílt szakítást jelentett a Habsburg uralkodóházzal, és annak magyarországi alkotmányával, az 1723-as Pragmatica Sanctioval

A jogfolytonosságot a korábbi magántulajdoni rend visszaállítása érdekében alkalmazták elsősorban, de pár hónap alatt nehéz lett volna egy átgondoltabb jogfelfogást kidolgozni, ami elsősorban a Habsburg kort érinti.

Nem könnyű megtalálni a helyes megoldást, hiszen a Magyar Királyság 1000 és 1918 között folyamatosan állt, mint önálló állam (1000-1550), majd tartomány (1550-1867) és a legvégén az Osztrák-Magyar Monarchia Ausztriával egyenrangú társállama (1867-1918) volt.

A Magyar Királysággal való jogfolytonosság fenntartása az 1920. évi I. tc. alapján egyértelmű a trianoni béketárgyalások során nemzetközileg elismert magyar állam tekintetében, míg az 1921. évi XLVII. tc. egyértelművé teszi a Habsburg ház trónfosztásával, hogy ismét önálló időszaka következett a Magyar Királyságnak, amely 1944 márciusáig tartott.

/A politikai szakítás ellenére így a rendszer továbbra is kötődött a Habsburg évszázadokhoz és a földek visszavétele kétségessé tette a rendszer többségi támogatásának a meglétét, amely kizárta a választójog szélesítését és így ezen a területen a demokrácia alapelvének (általános választójog) az érvényesülését. Pedig a magyar nemzet kezdettől fogva részt vett a kommunista diktatúra terjeszkedésének a megakadályozásában, még az ideiglenes kormányok megalakulása előtt. Az általános és titkos választójog korlátozásának másik jelentős oka volt az 1 millió analfabéta állampolgár megléte a Habsburg kor után. /

Az idő múlásával együtt járó fejlődés miatt a jogszabályok nagy része módosítva lett volna vagy egy része lecserélődött volna, ha nem akadályozzák meg a folytatását és számolják fel 1945 után a Magyar Királyságot teljes mértékben a szovjet övezetben.

Az 1918 előtti időszak Habsburg kori joganyaga olyan kis része lenne a mai korban alkalmazható, hogy ma már a jogfolytonosság fenntartása alkotmányi szinten a Habsburg időszakkal teljes mértékben mellőzhető és gyakorlatban az azt megelőző korra is korlátozható, amit a jogszabály Pragmatica Sanctioval kapcsolatos jogfelfogás is megerősít.

Természetesen nem elismerve a Köztársaságok (1918-19, 1945 és 1989 utáni) időszakát alkotmányos időszaknak, hasonlóan az 1920. évi I. tc- hez.

A jogfolytonosság a gyakorlatban legfeljebb a magyar vezetésű független időszakokra korlátozódna, így pl. csak 1000-1550, 1848-49 mellett 1920 és 1944 közötti időszakban megalkotott jogszabályból lehetne átvenni, de nem kötelezően mindegyiket. Továbbá az 1867 és 1918 közötti önálló és a Monarchiában egyenrangúbb magyar államiság is elismerést nyerne, de az 1921-es Habsburg ház trónfosztásával együttesen. Az államutódlás és a jogfolytonosság fenntartása inkább a hatályba helyezendő jogszabályok jelentőségén, mint az átvétel számán múlik. 5-10 jelentős jogszabály, köztük elsősorban a történeti alkotmány az állam folytatásának elengedhetetlen követelménye és államutódlást teremt, ha ezek a jogszabályok egyértelműen a kor felfogását tükrözik vissza és 30-40 is kevés, ha jellegtelen a jogszabály tartalma.

2. (FŐSZABÁLY) az alkotmány, vagyis a Köztársaság Alaptörvénye és jelentősebb jogszabályai automatikusan hatályukat veszítenék a Köztársaság végével (KIVÉTEL) átmeneti rövid időre megkerülhetetlen lenne a Köztársaság jogszabályainak az alkalmazása, amely megoldás az 1920. évi I. tc.-ben kifejtett megoldás ismételt alkalmazása a jelen korban elsősorban gyakorlati okokból.

Ennek olyan gyakorlati okai vannak, hogy ha holnaptól minden köztársasági jogszabály hatálytalan lenne, akkor a KRESZ is, vagyis a mindennapokban össze vissza lehetne közlekedni) és nem lehet 1 nap alatt 1000 új jogszabályt elfogadni, vagyis jogalkotási okok is indokolják az átmeneti rövidebb időszakot.

1920-ban is ezt a megoldást választották, így az ország zökkenőmentesen tudott tovább működni, és rövid időn belül eltűntek az említett jogszabályok.

Több száz jelenlegi jogszabály lecserélése több évig is eltarthat, és politikai okokból le kell cserélni őket, még ha tartalmilag meg is felelnek, de jogtechnikailag nem a mai kornak. Egy jogszabály minél korszerűbb, annál kevesebb változtatáson esik át, de nyelvezetében és számozásában mindenképpen ki kell fejeznie a szovjet Köztársasággal való szakítást.A korszerűbb jogszabályok megalkotásáért a parlamenti képviselők az elmúlt húsz évben megkapták a fizetésüket, de a szocialista jellegű jogszabályok kerültek továbbra is módosításra és megalkotásra.

3. A Felsőház részvétele és az érdekképviseleti szervek erőteljesebb bevonása a jogszabály alkotása során mindenképpen segítheti a szakmaiság és az igazságosság nagyobb mértékű érvényesülését az új rend

Politikai megoldás

A világ sokat változott 1944-től, így eredeti formájában az 1920-ban létrejött politikai rendszer nem lenne helyreállítható, és a kormányzó intézményét is átmeneti időre léptették életbe.

Ez nem zárja ki egy korábban meglévő intézmény megújítását, és a Kormányzó korábban időlegesen alkalmazott intézményének az uralkodót helyettesítő állandó intézménnyé tételét a megnövekedett és bonyolultabbá váló állami feladatok szervezettebb megoldására. Magyarországnak haladnia kell a korral és egy modern parlamentáris monarchiát létrehozni, amelyben a tradíció is szerepet kaphat.

Az 1921. évi XLVII. törvénycikk jövője

Jogi szempontból megfelelő körülmények (szuverén országban összeült Nemzetgyűlés és megfelelő programmal rendelkező pártokkal) között, melyet elegendő társadalmi támogatottság biztosít hatályba lehet helyezni ismét ezt a törvénycikket, hiszen hatályon kívül nem egy szuverén Magyarország helyezte. Ezen felül a jelenlegi 1989-es sztálini állam tarthatatlan az Európai Unióban és 2015 környékén is.

A magyar nemzet azért is hatályba helyezheti, hiszen az 1989-es rendszert nem megfelelően hozták létre és a jogszabály létezése nem is igazán élt és él a köztudatban.

Becsületes dolog, ha a magyar társadalom átgondolja az 1989-es politikai rendszer létrehozatalának a körülményeit. Megfelelőnek tartja a jövőben és támogatja a fennmaradását vagy más utat választ.

Több nyomós ok is indokolttá teheti ennek a jogszabálynak az azonnali hatályba helyezését és a szovjet Köztársaság jogának hatályon kívül helyezését ezzel egyidejűleg egy ötéves átmeneti időszak elteltének a megjelölésével. Ha valaki esetleg "korosnak" is tartaná a jogszabályt- hiszen 1921-ben született- akkor téved.

Más történelmi folyamatokon átment országokban, ahol nem voltak gyakori változtatások, ott ez a törvénycikk még "fiatal" szabálynak is tűnhetne.

Az Egyesült Államok Alkotmánya sokkal "idősebb" ennél a jogszabálynál és mégis a mai napig kevés változtatáson ment át. Ami jó és megfelelő, az mindig kiállja az idő próbáját. Miért?

1. Az 1920-as rendszerben Nemzetgyűlés fogadta el a jogszabályt és érvényesség hiányában nem lehetett volna hatályos.

2. Ez a jogszabály Magyarország jogrendszerében mind érvényes, mind hatályos volt.

3. Sztálin Köztársasága 1945 után likvidálta a jogszabályt és ez a helyzet a mai napig tart.

4. Ugyanakkor nincs olyan magyar ember, aki elismeri a Köztársaságot, hiszen az egy szovjetkreáció Magyarországon, amit a szovjet megszállás időszakára esés és a sztálini alkotmány hatálya (1949-2011) is bizonyít!

Ha a magyar társadalom becsületes, akkor önként szakít az itt hagyott szovjet Köztársasággal és automatikusan helyreáll az, amit 1945 után felszámoltak.

Új megoldás

A Horthy rendszer példa arra, hogy nem azok jártak igazán jól, akik ténylegesen szerepet töltöttek be a Magyar Királyság visszaállításában. Sokan folytatták a mindennapjaikat, míg mások visszakapták vagyonukat anélkül, hogy az 1918-as Köztársaság ellen korábban bármit tettek volna vagy szerepet vállaltak volna az 1920-as államot és politikai rendszert létrehozó Nemzetgyűlés munkájában. Az 1920-ban nemzetközileg elismert Magyar Királyság sokat adott vissza a "tétleneknek" és keveset juttatott azoknak, akik ténylegesen tettek Magyarországért. Az 1989-es sztálini állam és politikai rendszer létrehozóinak egy része visszavonult a politikától és miközben a rendszer tovább áll, addig a rendszerért felelősöket nehezebb találni. Aki pedig előnyök nélkül és önként vállalt szerepet benne, azt nem könnyű jogtalan előnyök megszerzésével sem vádolni, miközben a "börtön" fennmarad.

Egy rendszer létrehozóinak azonban mindig előtérben kell maradniuk, amíg az általuk megalkotott politikai berendezkedés áll. Ez nem egy mindennapos szereplést jelent.

Felelősségük egy állam megmaradásáért és sikeres működéséért fennmarad és nem várható el ellentételezés nélkül.

A jó munkát meg kell fizetni és a jó munkáért eleget kell kapni, mert így tisztességes és becsületes egy rendszer.

A nehézsége ugyanakkor vitathatatlan ennek a feladatnak, hiszen olyat kell tenni a sikerért, amire eddig nem volt lehetősége a magyar társadalomnak az elmúlt 70 évben

Irányítani Magyarországot és önmagát a magyar társadalomnak egy régebbi magyar állam folytatásával és korszerű politikai rendszer létrehozatala után.

A magyarságnak megszerveznie önmagát és nemzetgyűlési képviselőket állítania. 500 év után önállóan és saját elképzeléssel vezetni egy országot a demokrácia elvei szerint.

1920. évi I. törvénycikk

az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről

A nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverénitás kizárólagos törvényes képviselete, megállapítja, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. évi november hó 13. napján (IV. Károly lemondott Magyarország trónjáról) megszünt. Megállapítja továbbá, hogy Magyarországnak és társországainak a volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal fennállott feloszthatatlan és elválaszthatatlan együttbirtoklása a bekövetkezett események folytán megszünt. A nemzetgyűlés mindezekből a tényekből folyó következmények megállapítását a békekötés utáni időre tartja fenn magának.

Megállapítja továbbá, hogy az 1910. évi június hó 21. napjára törvényszerűen összehívott országgyűlésnek képviselőháza az 1918. évi november hó 16. napján hozott határozatával önmagát feloszlottnak nyilvánította, főrendiháza pedig ugyanazon a napon tartott ülésében e határozatot tudomásul vette és tanácskozásait berekesztette, miáltal az országgyűlés működése is megszünt. Mindezeknél fogva az állami főhatalom gyakorlása az alkotmány rendes formái között lehetetlenné vált.

A köztársasági időszak el nem ismerése alkotmányos időszaknak.... Alkotmányunk alapelveinek megfelelően az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta alakult ideiglenes kormányok a nemzethez fordultak, hogy a nőkre is kiterjedő ÁLTALÁNOS, TITKOS, EGYENLŐ, KÖZVETLEN ÉS KÖTELEZŐ VÁLASZTÓJOG alapján válassza meg az akaratának képviseletére hivatott NEMZETGYŰLÉST.

A nemzetgyűlési képviselőválasztások ennek folytán az ország mindazon részeiben megtartatván, amelyekben a választást ellenséges megszállás lehetetlenné nem tette, a megválasztott nemzetgyűlési képviselők az 1920. évi február hó 16. napján Budapesten az országgyűlés KÉPVISELŐHÁZÁNAK HELYISÉGEIBEN egybegyülekeztek és nemzetgyűléssé alakultak.

Az így megalakult nemzetgyűlés mindenekelőtt a következő törvényt alkotja:

(1)

1. A politikai rendszer létrehozatala a korábban már az adott történelmi helyzetben létrejött ideiglenes kormány irányítása alatt folyt le.

2. A jogszabályból kiolvasható, hogy az ideiglenes kormány határozott a nemzetgyűlés megválasztásáról, amely 1920. február 16-án Budapesten az országgyűlés képviselőházának helyiségeiben.

ELSŐ FEJEZET Az alkotmányosság helyreállítására irányuló rendelkezések

1. § A nemzetgyűlés jóváhagyja a kormánynak ama rendeleteit, amelyek alapján a nemzetgyűlés összegyűlt.

2. § A nemzetgyűlés a MAGYAR ÁLLAMI SZUVERENITÁS törvényes képviseletének nyilvánítja magát, amely alkotmányunk értelmében az államhatalom gyakorlásának további módját is jogosult rendezni.

3. § A nemzetgyűlés tagjainak ugyanazt a mentelmi jogot biztosítja, amely az eddigi jogszabályok szerint az országgyűlés tagjait megilleti.

A nemzetgyűlés, annak bizottságai és tagjai, valamint működésük és a nemzetgyűlés által alkotott törvények ugyanabban a büntetőjogi védelemben részesülnek, amelyet a büntetőtörvények az országgyűlés, annak két háza, bizottságai és tagjai részére, valamint működésük és a törvények védelmére biztosítanak.

Aki a nemzetgyűlés vagy valamely bizottsága tanácskozó termében jogosulatlanul megjelenik és onnan a nemzetgyűlés, illetőleg a bizottság elnökének felhívására azonnal el nem távozik, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el és egy évig terjedhető fogházzal s politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével büntetendő.

Ha a tanácskozó teremben jogosulatlanul megjelent egyén onnan az elnök másodszori felhívására sem távozik el, letartóztatandó és haladéktalanul a vádhatóság elé állítandó.

Ha ily cselekményt az ülésekről a házszabály értelmében kizárt képviselő követne el, a cselekmény nem esik a mentelmi jog védelme alá; ily esetben az ügyész a vádat csak a nemzetgyűlés hozzájárulásával ejtheti el.

4. § A törvényhozó hatalmat a nemzetgyűlés gyakorolja.

5. § A végrehajtó hatalmat a kormányzói tiszt betöltéséig egyedül a nemzetgyűlésnek felelős minisztérium gyakorolja.

6. § A magyar felelős minisztérium a külügyminiszterrel, a népjóléti és munkaügyi miniszterrel, továbbá az 1917:XI. törvénycikk értelmében tárca nélkül kinevezhető miniszterek létszámában a kisgazdák miniszterével, a közélelmezésügyi miniszterrel és a nemzeti kisebbségek miniszterével egészíttetik ki. E miniszterek ügykörét a törvényhozás rendelkezéséig részletesen a minisztérium állapítja meg. A király személye körüli miniszter állása megszünik.

7. § A bírói hatalmat a törvény értelmében szervezett bíróságok a törvényhozás további rendelkezéséig a magyar állam nevében gyakorolják.

8. § Az ország védelmére s a belső rend és biztonság fenntartásában való közreműködésre nemzeti hadsereg állíttatik fel, mely a magyar alkotmányra esküt tesz.

9. § Az úgynevezett NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉS TANÁCSKÖZTÁRSASÁG SZERVEINEK NÉPTÖRVÉNY, RENDELET VAGY MÁS ELNEVEZÉS ALATT KIBOCSÁTOTT MINDENNEMŰ RENDELKEZÉSEI ÉRVÉNYTELENEK. Hasonlóképen érvénytelenek az úgynevezett nemzeti tanácsoknak és szerveiknek mindennemű rendelkezései és határozatai is

Az Országos Törvénytárból az oda beiktatott úgynevezett néphatározat és néptörvények töröltetnek. (FŐSZABÁLY)

Felhatalmazza azonban a nemzetgyűlés a minisztériumot arra, hogy az úgynevezett népköztársaság szerveinek rendelkezéseit, amennyiben a jogrend és a jogbiztonság érdekében szükséges, az alkotmány keretében saját felelősségére ideiglenesen hatályban tarthassa, vagy helyettük új rendelkezéseket állapíthasson meg.

(KIVÉTEL A FŐSZABÁLY ALÓL)

Addig is, amíg a minisztérium ebben a tárgyban intézkedik, az úgynevezett népköztársaság szerveinek rendelkezései ideiglenesen alkalmazásban maradnak, amennyiben tartalmuknál fogva az alkotmánnyal, a fennálló törvényekkel és törvényerejű szokásjoggal nem ellenkeznek, vagy törvényes felhatalmazás körében keletkeztek és még megszüntetve nem lettek.

A minisztérium továbbá felhatalmaztatik, hogy a törvényhozás további rendelkezéséig rendelettel megtehesse azokat az intézkedéseket, amelyek az úgynevezett tanácsköztársaság szerveinek rendelkezéseivel létesített állapot megszüntetésére és a jogrend helyreállítására szükségesek. Utasíttatik a minisztérium, hogy amennyiben a jelen §-ban említett rendelkezések tárgyában a törvényhozás további intézkedése szükséges, evégből mielőbb megfelelő törvényjavaslatokat terjesszen a nemzetgyűlés elé.

10. § A nemzetgyűlés az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta az alkotmányos jogrend és a jogbiztonság helyreállítása végett alakult kormányok és tagjaik rendeleteinek érvényességét elismeri; felhatalmazza azonban a minisztériumot, hogy ezeket a rendeleteket a szükséghez képest hatályon kívül helyezhesse, módosíthassa vagy kiegészíthesse. Utasíttatik egyúttal a minisztérium, hogy amennyiben e rendelkezések a törvényhozás hatáskörébe tartozó ügyekre vonatkoznak, mielőbb megfelelő törvényjavaslatokat terjesszen a nemzetgyűlés elé.

11. § A volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal szemben fennállott közös érdekű viszonyok megszünvén, az 1867:XII. törvénycikk, valamint az e viszonyokra vonatkozó egyéb törvényes rendelkezések hatályukat vesztették és A MAGYAR ÁLLAMNAK ŐSI FÜGGETLENSÉGÉBŐL FOLYÓ SZABAD RENDELKEZÉSE E VISZONYOK TEKINTETÉBEN IS TELJESEN HELYREÁLLOTT.

A nemzetgyűlés fenntartja a magyar állam minden igényét, amelyek az említett királyságokkal és országokkal fennállott kapcsolat megszünése következtében a volt közös intézmények és vagyonjogi viszonyok tekintetében vagy egyéb vonatkozásokban megilletik.

(2)

1. A nemzetgyűlést a szuverenitás képviselőjeként megkapta az államhatalom kialakításának a jogosultságát. 2. Ennek megvalósítására a törvényhozó vagy törvényalkotó jogkört, míg a végrehajtó hatalmat vagyis a kormányzást a nemzetgyűlésnek felelős minisztérium gyakorolja. 3. A köztársaság alatt megalkotott és a magyar királyság (történelmi) alkotmányát nem sértő jogszabályok IDEIGLENES hatályban tartásáról is rendelkeztek. A történelmi helyzetre való tekintettel hadsereget állítottak fel.

MÁSODIK FEJEZET Kormányzói hatalom

12. § A nemzetgyűlés addig, amíg az államfői hatalom gyakorlásának mikéntjét véglegesen rendezi és ennek alapján az államfő tisztét tényleg átveszi, az államfői teendők ideiglenes ellátására a magyar állampolgárok közül titkos szavazással KORMÁNYZÓT választ.

13. § A kormányzót a királyi hatalomban foglalt jogok alkotmányos gyakorlása az alábbiakban foglalt korlátozások között illeti meg.

A nemzetgyűlés által alkotott törvények szentesítés alá nem esnek; azokat a kormányzó legkésőbb hatvan napon belül kihirdetési záradékkal és aláírásával látja el. A kormányzó a kihirdetés elrendelése előtt - indokainak közlésével - a törvényt újabb megfontolás végett egy ízben visszaküldheti a nemzetgyűléshez. Ha az így visszaküldött törvényt a nemzetgyűlés változatlanul fenntartja, a kormányzó azt tizenöt napon belül kihirdetni köteles. A kormányzó az államformának és az államfő személyének kérdésében alkotott törvényekre nézve a visszaküldés jogával nem élhet. Egyébként is a kormányzó a visszaküldés jogával csak úgy élhet, hogy a nemzetgyűlés a visszaküldött törvény tárgyában két évben megállapított tartamának letelte előtt még határozhasson.

A kormányzó a nemzetgyűlést nem napolhatja el és a királyi hatalomban foglalt országgyűlés-feloszlatási jogot a nemzetgyűlést illetőleg csak akkor gyakorolhatja, ha a nemzetgyűlés a kormányzó üzenete dacára tartósan munkaképtelenné vált és a munkaképességet a nemzetgyűlés elnöke a házszabályokban biztosított jogaival sem képes helyreállítani. Feloszlatás esetében azonban a kormányzó köteles az új nemzetgyűlés összehívása iránt már a feloszlató rendeletben akként rendelkezni, hogy a nemzetgyűlés az alkotandó új választójogi törvény alapján, ha pedig az addig megalkotva nem lenne, a jelenlegi nemzetgyűlés összeülésére alapul szolgált választójog alapján, legkésőbb a feloszlatástól számított három hónapon belül összeülhessen.

A kormányzó képviseli Magyarországot a nemzetközi viszonylatokban. Követeket küldhet és fogadhat. Magyarország nevében a felelős minisztérium útján szövetségeket és egyéb szerződéseket köthet a külhatalmakkal, de amennyiben a törvényhozás tárgyaira vonatkoznak, csak a nemzetgyűlés hozzájárulásával.

Hadüzenethez vagy a hadseregnek az ország határán kívül alkalmazásához és békekötéshez a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges.

A végrehajtó hatalmat a kormányzó kizárólag a nemzetgyűlésnek felelős minisztérium által gyakorolja. Minden rendelkezése és intézkedése, ideértve a fegyveres erőre vonatkozó rendelkezéseit is, csak úgy érvényes, ha az illetékes felelős miniszter ellenjegyzésével van ellátva. Ez azonban nem érinti a kormányzónak a hadügy körébe tartozó azon alkotmányos jogait, amelyek a nemzeti hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozólag őt megilletik. Nemességet nem adományozhat. A főkegyuri jogot nem gyakorolhatja. Általános kegyelmet csak törvény adhat.

14. § A kormányzó személye sérthetetlen és ugyanolyan büntetőjogi védelemben részesül, mint törvényeink szerint a király.

A kormányzót az alkotmány vagy a törvény megszegése esetében a nemzetgyűlés felelősségre vonhatja. A felelősségrevonást a nemzetgyűlés csak legalább száz tagja által aláírt indítvány alapján és összes tagjai kétharmad részének szavazatával mondhatja ki. Az eljárást külön törvény fogja szabályozni.

15. § A kormányzót "főméltóságú kormányzó úr" cím használata illeti meg. 16. § A kormányzó részére a nemzetgyűlés tiszteletdíjat állapít meg.

17. § A kormányzó mellé a hivatali tennivalók ellátására szükséges hivatalt a minisztérium a nemzetgyűlés által megállapított költségvetés keretében szervezi.

18. § A kormányzó tisztét csak akkor gyakorolhatja, ha a nemzetgyűlés előtt leteszi a következő esküt: "Én, N. N., Magyarország megválasztott kormányzója, esküszöm az élő Istenre, hogy Magyarországhoz hű leszek, törvényeit, régi jó és helybenhagyott szokásait megtartom és másokkal is megtartatom, függetlenségét és területét megvédem, kormányzói tisztemet az alkotmány értelmében a nemzetgyűléssel egyetértésben a felelős minisztérium útján gyakorlom és mindent megteszek, amit az ország javára és dicsőségére igazságosan megtehetek. Isten engem úgy segéljen!"

(3)

1. A kormányzói tiszt vagy intézmény a korábbi korokban már létező és alkalmazott megoldás ismételt alkalmazását jelentette Magyarországon. A kormányzóra azért volt szükség, mert a királyság visszaállításával egyidejűleg nem választottak uralkodót. 2. A kormányzó a két világháború között a pártpolitika és a pártküzdelmek feletti pozícióban volt és a kormány élén a megválasztott miniszterelnök állt. Mondhatni a kormányzó alapvetően a létrehozott rendszert képviselte (így alapvetően pártsemlegesnek kellett lennie), de azért meghatározott közjogi jogosítványokkal rendelkezett, míg a megválasztott miniszterelnök és a kormány kormányozta TÉNYLEGESEN az országot. 3. A hatalmi ágak elválasztása (törvényhozó-végrahajtó-bírói hatalom) már akkoriban is látszott, amikor a kormányzó az országgyűlési jogszabályokat csak egy esetben küldhette vissza megfontolásra. 4. A törvények szentesítésének a jogát nem kapta meg a Kormányzó, hiszen azt az uralkodó gyakorolhatja, de szükség volt arra, hogy a nemzetgyűlés által alkotott jogszabályokat kihirdetési záradékkal s aláírásával lássa el. Egy alkalommal küldhette vissza a már megalkotott törvényeket a nemzetgyűléshez, majd kötelezően ki kellett hirdetnie.

Nem adhatott nemességet, de nemzetközi szinten képviselhette Magyarországot. A nemzetgyűlés az alkotmány vagy a törvények megsértése miatt felelősségre vonhatta.

HARMADIK FEJEZET Záró rendelkezések

19. § Ezt a törvényt az Országos Törvénytárban, mint az 1920:I. törvénycikket kell kihirdetni.

A kihirdetés céljára e törvényt a következő bevezetéssel kell ellátni: "Emlékezetül adjuk mindenkinek, akit illet, hogy Magyarország nemzetgyűlése a következő törvénycikket alkotta".

Ezután következik a törvény szövege. A törvény szövegét a következő záradék rekeszti be: "Ezt a törvénycikket, mint a nemzet akaratát, mindenki köteles megtartani".

A záradékot a nemzetgyűlés elnöke, jegyzője és a minisztérium elnöke írja alá. 20. § Ez a törvény kihirdetésének napján azonnal életbelép.

1921. évi III. törvénycikk

az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről (állam itt a trianoni béketárgyalások során nemzetközileg elismert Magyar Királyság)

1. Az állami és társadalmi rend felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló bűntettek és vétségek

1. § Aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, KÜLÖNÖSEN VALAMELY TÁRSADALMI OSZTÁLY KIZÁRÓLAGOS URALMÁNAK ERŐSZAKOS LÉTESÍTÉSÉRE irányuló mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez vagy vezet, bűntettet követ el és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.

Aki ily mozgalomban vagy szervezkedésben tevékenyen részt vesz, úgy - szintén aki ily mozgalmat vagy szervezkedést előmozdít, vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő.

A kezdeményezők és vezetők büntetése tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyház, a többi résztvevőké és előmozdítóké pedig öt évig terjedhető börtön, ha a mozgalom vagy szervezkedés céljára nagyobb mennyiségű fegyvert, lőszert, robbanó- vagy az emberi élet kioltására alkalmas más szert vagy anyagot szereztek be, amennyiben erről tudtak, vagy azt kellő gondosság mellett előre láthatták volna.

2. § Aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalommal vagy szervezkedéssel összefüggően és annak céljára bűntettet vagy vétséget követ el, annak büntetése:

1. halál, ha a bűntettre a törvény halálbüntetést állapít meg; 2. életfogytig tartó fegyház, ha a bűntettre a törvény tíz évet meghaladó szabadságvesztésbüntetést állapít meg;

3. tíztől tizenöt évig terjedhető fegyház, ha a bűntettre a törvény tíz évnél enyhébb vagy legfeljebb tíz évi szabadságvesztésbüntetést állapít meg; 4. tíz évig terjedhető fegyház, ha a cselekmény a törvény szerint vétség.

Az 1989-es Köztársaság állam- és jogfelfogása kiolvasható az Alaptörvényből (2011) és az Alkotmánybíróság elnökének álláspontjából, vagyis a történeti alkotmány nem visszahozható. Az Alaptörvény értelmében az új alkotmányosság és demokrácia az 1949. évi sztálini alkotmány 1989-es módosításával létrehozott Köztársaságban a módosítás eredményeképpen megtartott 1990. május 2.-ai országgyűlési választással jött létre.